Poros az autó

Lassan két hete nem esik az eső... ANGLIÁBAN.
A tegnapi verőfényes napsütéses kirándulásunk alatt megállapítottam, hogy poros az autóm. Nem sáros, poros....

Egész nap a városban és környékén rohangáltunk és a napos időnek köszönhetően nagyon kis vicces kedvemben voltam. Minden hivatalos ügy után meglátogattam két tetkóst azzal az ürüggyel, hogy tetoválást szeretnék a 3 éves lányomnak...... Látni kellett volna a fejüket, ahogy bután pislognak és keresik a szavakat, miközben felváltva néztek rám és a gyerekre, aki apró ujjai között szorongat egy baglyos képet.
A másodiknál már majdnem 3 percig bírtam gurgulázó nevetés nélkül.

Csacska macska, avagy kéne egy kutya

Ma kisasszonnyal vásárolgattunk, vagyis inkább nézelődünk. Bementünk kedvenc "posh" üzletembe, ahol megnéztem az állatos cuccokat is. Sanyinak egyből találtam néhány döglött madarat és egeret és persze az elengedhetetlen eldobhatós kaparót.

Szóval a Lujzi nézelődött és talált egy szép sípolós gumicsontot, ami szerinte idális macskajáték. Felvilágosítottam, hogy az kutyáknak való, amúgy is kétszer akkora, mint Sanyi feje. Láttam, hogy kezdi megérteni, mert miután megjegyezte, hogy gondolkodik, a követlezővel állt elő.

(Egy kis előtörténet kell, hogy érthető legyen a gondolatmenetének csattanója. Utóbbi időben kicsit problémás az emésztett étel távozása. Néha hosszú napokat várunk a késztermékre és akkor is valami jutalom van beígérve. Utolsó alkalommal be lett neki ígérve egy matchbox, ha a bilibe produkálja és nem pelusba.)

-Anya, vegyünk egy kutyát. (Tudjátok, mi a műcsonthoz veszünk kutyát és nem fordítva.)
-Persze kislányom, indulok... NEM veszünk, mert a kertbe nem engedem és sétálni se fogom vinni.
-Én olyan kutyát akarok, amelyik az alomba kakil.
-Kislányom, a kutyák nem kakilnak alomba, nekik ki kell menni a kertbe, a fűbe, a bokor aljába, a fa tövébe és most mondom utoljára, hogy a mi kertünket egy kutya se fogja összeszarni. Téma lezárva, NEM lesz kutyánk.
-Anya, de majd adok neki egy autót és akkor belekakil az alomba.....

A szimpatikus ultraszociális

Alapjáraton egész kis mosolygós vagyok a boltban, az utcán, a sarki hentesnél, a postán és szinte mindenhol, ahol azt megérdemlik. Vagyis alapból szociálisan optimistán közelítek meg mindenkit. Néha lehet ez kiül az arcomra, mert rendszeresen kihozom még a ködszürke angolokból is az aktuális családi dráma történetét. (Ez azért nagy szó, mert aki kicsit is ismeri a népet, az tisztában van vele, hogy két témájuk van. Roast beef receptje és az időjárás..
A mai jelenet főszereplője egy nagymama, 4-5 éves forma unoka (ő csak mellékszereplő) és két talicskára való csokoládé, ami csak akkor szúrt szemet, amikor nagymama felhívta rá a figyelmem.
Kérlekszépen, állunk a sorban. Várom, hogy sorra kerüljünk a kis hangyafasznyi mennyiségű vásárlásunkkal, amikor nagymama megszólal.

-Képzeld el, hogy mi történt a macskával...

Itt elgondolkoztam, hogy milyen macskát ábrázoló ruhanemű van rajtam illetve hogy került elő a macska. Talán a  nadrágom szárán akadt Sanyi szőréből nem kevés, de az teljesen jól volt leplezve  a kabát alatt.                                                     -Szóval a macska külön busszal jött, nehogy felismerjék.-

Értetlenül kikerekítettem a szemeimet és próbáltam a döbbenet után értelmes arcot vágni.

-Hát az történt a mi kis cicánkkal, hogy éppen csak megkaptuk, amikor elszökött. Szegény unokám napokig sírt utána és akkor egyszer csak jött egy telefon.

-A kórházból hívott valaki, hogy megtalálták a macskát.  Az egyik alkalmazott épp a szennyes ágyneműket tette be egy mosógépbe, amiben a cica nyávogott. Na nem a mosógépben volt, hanem a lepedők között.
Az még 10 mérföldnél is messzebb van.. Nem értem én...
Szóval az a rendes dolgozó, kollégái segítségével vigyázott a cicára, majd vette a fáradtságot és elvitte egy állatorvoshoz megnézetni, hátha van benne chip. Persze, hogy tetettünk bele, ahogy megkaptuk, hisz egy macska könnyen elkóborolhat. Szóval az a rendes asszony felhívott, hogy az állatorvos a chip számának alapján beazonosította a cicát és mehetünk érte.
A családunk öröme leírhatatlan, ezért most viszek a kórházba a megmentőknek egy évre elegendő csokoládét.

Én csak mosolyogtam és jó volt, hallani, hogy vannak rendes emberek. Itt mindkét fél, a megtaláló és a hálás gazdi is. Örültem a happy endnek és örültem, hogy a nagyi megosztotta velem a törénetét, és ez alkalommal még annak is örültem, hogy a pénztáros egy alzheimeres reumás csiga lassúságával húzza le a csokoládékat.....

Ezt a szösszenetet dedikálom a 'minekazaszarchipcsakmegintegylehúzás'-os gazdáknak.

Benny Hill

Holnap interjúm van Benny Hillel. Ez most teljesen komoly, semmi vicces nincs benne... (Ezzel csak magamat nyugtatom, hogy ne röhögjem el magam, amikor bemutatkozik.)
Szóval kicsi lányommal közöltem, hogy holnap el kell mennem és nem jöhet velem. Nagyon zokon vette és még a krokodil könnyeit is bedobta. Majd a vízzel töltött lufi méretű könnyei mellé még annyit odaszólt, hogy csak azér akarna velem jönni, hogy nehogy elvesszek.... :)

Szexshop eladó gondozóból, avagy hogyan működik az automatizált álláskeresés

Minden reggel átböngészem a leveleim, főleg a munkaközvetítős cégekét. Köztudottan és elszántan keresgélek a közelben, ezért számtalan helyi ügynökségnél leregisztráltam.

Van egy iroda, akiknél igencsak elkellene egy rendszerfejlesztő informatikus, mert épp egy felnőtteknek tervezett új szórakoztatóközpontba szeretne kiközvetíteni.
Már megfigyeltem, hogy az alapján küldi nekem a hírdetéseket, hogy utoljára mire küldtem a jelentkezésem.

A rendszer érzékelte, hogy utolsó jelentkezésem egy personal care assistant állás volt, ami annyit takar, hogy öregeknek gyógyszeradagolás, házi vizit, orvoshoz vinni, ebédeltetés, stb. Nagyjából egy ápolói munka....
Ebből adódóan a mai javaslatán pislogtam, mint hal a szatyorban. Felnőtt szórakoztató központba keresnek munkatársakat. Kis nyomozás után kiderítettem, hogy mi ez... Új szexshop nyílik mindenféle extrákkal...

Végül is... Ápolni vagy leápolni majdnem ugyanaz. ;)

Kósza gondolatok

Épp boltba készültünk és olyankor az aprótalpú szája be nem áll. Most se volt ez másként.
Próbáltam koncentrálni, hogy ne felejtsek el semmit, ezért rászóltam.
- Kicsit maradj csendbe, mert próbálom összeszedni a gondolataim.
- Majd én megyek utánad és összeszedem a gondolataid.

Esti frizura

Fogmosáshoz készülődve elvarázsoltam a zavaró tincseim és egy hirtelen gondolattól vezérelve, eddig szokatlan módon a fejem búbjára csináltam egy copfot.
Törpe igen furcsán nézett, majd alapos terepszemle után megszólalt.

"Anya, olyan a fejed, mint egy bambuszfa."

Kényszerszünet után.

Kicsit kikonyultunk. Ninus kezdte a sort, majd mi szülők szinte egyszerre.. Ő járt a legrosszabul, mert kórház lett a vége, de szerencsére már kifelé megyünk. De jöjjön a lényeg.
 Nézegetünk autókat, mert hát anya mindig szeretne venni egyet és ő ezt piszkosul élvezi. Összehasonlító teszt olvasgatása közben megjegyzi, hogy ő vesz nekem mindenfélét. A követlező beszélgetés zajlott le köztünk.
 N: - Veszek neked olyan autót, meg olyat és majd tudunk menni a hóban körbe-körbe. (Ez azért jött neki, mert az autókat havas környezetben tesztelték.)
 É: - Az nagyon sok pénz.
 N: - Van nekem a perselyben.
 É: - Az nem elég, csak játék autókra.
 N: - Akkor majd én intézek sok pénzt és rabolok a bankból....

 Elgondolkoztunk, hogy ez honnan jöhet neki.. Betudtam, hogy ez a média áldott átka.