Ma kisasszonnyal vásárolgattunk, vagyis inkább nézelődünk. Bementünk kedvenc "posh" üzletembe, ahol megnéztem az állatos cuccokat is. Sanyinak egyből találtam néhány döglött madarat és egeret és persze az elengedhetetlen eldobhatós kaparót.
Szóval a Lujzi nézelődött és talált egy szép sípolós gumicsontot, ami szerinte idális macskajáték. Felvilágosítottam, hogy az kutyáknak való, amúgy is kétszer akkora, mint Sanyi feje. Láttam, hogy kezdi megérteni, mert miután megjegyezte, hogy gondolkodik, a követlezővel állt elő.
(Egy kis előtörténet kell, hogy érthető legyen a gondolatmenetének csattanója. Utóbbi időben kicsit problémás az emésztett étel távozása. Néha hosszú napokat várunk a késztermékre és akkor is valami jutalom van beígérve. Utolsó alkalommal be lett neki ígérve egy matchbox, ha a bilibe produkálja és nem pelusba.)
-Anya, vegyünk egy kutyát. (Tudjátok, mi a műcsonthoz veszünk kutyát és nem fordítva.)
-Persze kislányom, indulok... NEM veszünk, mert a kertbe nem engedem és sétálni se fogom vinni.
-Én olyan kutyát akarok, amelyik az alomba kakil.
-Kislányom, a kutyák nem kakilnak alomba, nekik ki kell menni a kertbe, a fűbe, a bokor aljába, a fa tövébe és most mondom utoljára, hogy a mi kertünket egy kutya se fogja összeszarni. Téma lezárva, NEM lesz kutyánk.
-Anya, de majd adok neki egy autót és akkor belekakil az alomba.....
No comments:
Post a Comment